Májer Zsanett

A saját bőrünkön érezhetjük a pénzünk vásárlóértékének csökkenését. Az infláció nem egy szokatlan gazdasági folyamat, ám a mértéke már több, mint egy éve szokatlanul magas, ez pedig intenzív hatással bír a mindennapjainkra. Folyamatosan emelkedő árakkal találkozhatunk az áruházak polcain a bevásárlásaink során, vagy amikor éppen valamilyen szolgáltatást veszünk igénybe. A KSH januári beszámolójából kiderült, hogy az infláció már 25,7%-ra emelkedett éves szinten hazánkban, ilyenre eddig még nem volt példa nálunk. A márciusi adatok alapján éves szinten jelenleg 25,2%-os emelkedésről beszélhetünk. Vajon ez jelentheti azt, hogy az áremelkedések elérték a csúcsot januárban és innentől csökkenésre számíthatunk?

Naponta rengeteg cikk születik az áremelkedésekről. Kulcsfontosságú a gazdaságban a mutató alakulása, de keveset tudunk arról, valójában hogyan is állapítják meg a növekedést. Mi alapján tudjuk azt mondani, hogy 36%-kal nőtt az élelmiszerek ára? Mit is értünk pontosan infláció alatt?

Az infláció számításának az alapja a fogyasztóiár-index (fogyasztói kosár), ami a háztartások saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időbeni árváltozását méri. Ezzel a mutatóval mérik a pénz romlását is, hiszen az idő elteltével a pénzünkért növekedő árak mellett már kevesebb terméket tudunk megvásárolni. A fogyasztóiár-indexet figyelembe veszik az adókulcsok, a kamatlábak vagy éppen a minimálbér meghatározása során. Minden országban a statisztikai hivatalok végzik ennek számítását, és érdekesség, hogy a fogyasztói kosár tartalma országonként változik, annak érdekében, hogy országspecifikus legyen.

Szakmai körökben is erősen vitatott, hogy módszertanilag vajon helyes-e az infláció mérése. Kutatók és szakértők is megkérdőjelezik olykor a fogyasztóiár-index használhatóságát az infláció mutatójaként, hiszen ez késleltetve követi le azt, így nem kapunk aktuális képet sosem. Sokak vitatják az átlagos fogyasztói kosár tartalma is.

Hogyan történik a mérés?

Az árváltozásokat egy előre meghatározott terméklista alapján mérik. A reprezentánsok árát a KSH területi munkatársai havonta írják fel az ország településein, piacokon és egyéb helyeken. A főként online vásárolt termékek/szolgáltatások (műszaki cikk, repülőjegy stb.) árának mérését az interneten keresztül végzik a kutatók. Követelmény, hogy a fogyasztói kosár az adott havi kínálatot tartalmazza, tehát ami a meghatározott mérési periódusban nem elérhető, az nem kerül bele az aktuális fogyasztói kosárba. Igyekeznek a tényleges keresletet venni a kiválasztás alapjául, így egy-egy kategóriában a legnépszerűbb termék árát jegyzik fel.

Nem elhanyagolható analitikai szempontból az összehasonlíthatóság sem, így 1992-től igyekeznek ugyanannak a választékelemnek az árát felírni, amelyekkel a felírást elkezdték. Ha valamelyik elem összeírása valamilyen okból meghiúsul, akkor az EU tagországai által előírt módszereknek megfelelően imputálják azt. A fogyasztóiár-indexet az egyes termékcsoportok árának súlyozott átlagaként adják meg. A kosárban magasabb súllyal rendelkező termékek ára jobban befolyásolja az index szintjét.

Az indexben szereplő súlyok a nemzeti számlák rendszeréből, valamint a Háztartási Költségvetési Felvételből állítják össze. A súlyozás így évente rugalmasan változik a háztartások fogyasztási szerkezete alapján. A fogyasztói szokásoknak köszönhetően kellett például a Covid-járvány miatt megváltozott szokásokat is lekövetni. A tarifás tételek (elektromos energia, vezetékes gáz, távfűtés, víz- és csatornadíjak stb.) árváltozását az új díjak fogyasztói számlán való megjelenésekor veszik számításba, tehát a most aktuális rezsiáremelések is csak 1-2 hónap múlva fognak megjelenni a jelentésekben, akkor, amikor már a fogyasztó is érzi annak hatását.

Mutatok egy részletet a listából, amelyben láthatjuk, hogy elég részletesen definiálták a termékek.

Forrás: KSH

Az adatok mögött rejlő kockázatok – Hogyan kezeljük ezeket?

A KSH által alkalmazott mérés célja, hogy leképezze az átlagos fogyasztási szokásokat, így adott termékeket vesz figyelembe. Előfordulhat, hogy ha mi tipikusan csak egy boltban vásárolunk vagy speciális termékeket veszünk, azoknak másképp érzékeljük árváltozását, mint a hivatalosan közölt adatok szerint.

Lássunk néhány torzító tényezőt! Vegyük példának azt, ahogyan a külföldi utazások árát mérik.  A márciusi adatok szerint ennek ára 17%-kal drágult az elmúlt egy évben. De ha mi nem az alábbi feltételekkel üdülünk vagy nem ezeken a helyeken, akkor az árnak az alakulását akár másképp érzékelhetjük.

Forrás: KSH

Arról tudunk beszélni, amiről adatunk van, a hivatalok pedig lefektetett szabályok alapján dolgoznak. A piaci lakásbérletet például 1-2%-ban számolja bele a kosárba, hiszen hivatalosan a lakosság kis százaléka bérel lakást, a valóságban a helyzet azonban más, hiszen sokan bérelnek lakást hivatalos közjegyzői okirat nélkül. Kitérhetünk még a technológiai fejlődésre is. Tegyük fel, hogy a fogyasztói kosárban benne van az iPhone 12 hónapról hónapra, melynek az ára egyre csökken, ezért lényegében defláció mérhető. Amikor kijön a legújabb változat telefonból, és a fogyasztói szokásokat lekövetve egy idő után az kerül bele a kosárba, az ezzel járó árváltozás inflációnak érzékelhető az adott kategóriában, pedig valójában csak technológiai fejlődés vagy minőségjavulás történik.

Bízhatunk-e a mérésekben?

Az előbbiek alapján felmerülhet bennünk, hogy bízhatunk-e a mérésekben? Alapvetően igen, hiszen a kutatók mindig igyekeznek meghatározni egy általános, országspecifikus fogyasztói kosarat. Csak pontos és hivatalos adatokból tudunk becsülni, így mindennek az alapja az, hogy legyenek hivatalos adataink, mint a korábban említett lakásbérleti probléma vagy átfogó adatbázis az áruházakról.

Magáncégek már végeznek olyan adatgyűjtéseket, melyek begyűjtik az összes áruházlánc termékeinek az árát, valamint a termékek vonalkódját, ezzel pedig kiküszöbölik azt a hibalehetőséget, hogy egy adott termék kerül csak be csak a mérésbe. Az olyan jellegű torzítások is elkerülhetőek az ilyesfajta módszerekkel, amikor a termék ára nem változik, de a kiszerelést csökkentik.

Mindezek mellett persze lehetne sokkal korszerűebben, teljeskörűen és alaposan mérni az inflációt. Az elmondható, hogy a hazai mérések az Eurostat iránymutatásait követve történnek, de globális szinten a módszertant mindenféleképpen lehetne fejleszteni az egységes és korszerű adatgyűjtéssel, illetve a fogyasztói kosár tartalmának fejlesztésévél.

Amennyiben további kérdésed van adatelemzési módszerekről, vagy szeretnéd megismerni, hogy hogyan tudnál adataidból értéket teremteni, vedd fel a kapcsolatot kollégáinkkal ezen a formon keresztül!