Magyarországi helyzetkép
Jelenleg 5,3 millió (~57,4%) okostelefon használó van Magyarországon, úgyhogy ezzel még nem oldottuk meg fertőzöttek követését, csak nagyjából minden másodikét, feltételezve, hogy megkapjuk az engedélyt az adatok beszerzésére.
A GPS koordináták követésén kívül van azonban egy nem közismert, de más kontextusban gyakran használt megoldás. Bárkinek a mozgása, aki mobiltelefont használ a mobilhálózaton keresztül, ha nem is GPS pontossággal, de lekövethető. Az adatok magyarországi használata nem is példa nélküli, a Nemzeti Turisztikai Ügynökség például vásárolt és elemzett ilyen adatokat nem is olyan régen.
A pontosság a hálózat sűrűségétől és a beállításaitól persze nagy mértékben függ, de a célnak megfelelő és azt a tévhitet is el kell vetni, hogy csak azok a mobiltelefonok követhetőek le, amelyek éppen hívásban vannak. Minden bekapcsolt állapotú mobiltelefon lekövethető. Erre egyébként a hazai mobilszolgáltatók céges gépjárműflotta követésére már több, mint 10 éve nyújtanak szolgáltatást (Mobil Flotta, Flotta Helymeghatározó vagy Flottakövetés).
Itt jön képbe a Big Data
Tegyük fel, hogy az adatok elérhetőek. Innentől egyszerűen csak össze kell vetnünk a koordinátákat időben és térben és le kell fejlesztenünk az algoritmust, ami akár valós időben megmondja, hogy egy kiválasztott időpontban ki találkozhatott az útja során fertőzött személlyel. Ha ezt a megfigyelt körnél automatikusan végezzük az elmúlt két hétre, akkor az eredmény a másodperc töredéke alatt lekérdezhető. Igen, akár Magyarországon is!
Az adatok hatékonyt tárolását számos Big Data megoldás támogatja, és kapacitáshiányban sem szenvedünk a felhőmegoldásoknak (például AWS, Azure, GCP) köszönhetően, de ha például ez nemzetbiztonsági kockázatot jelent, akkor építhetünk magunknak Hadoop rendszert, például egy on-prem Cloudera clustert, amit “olcsó” hardveren üzemeltethetünk és tárolhatunk benne akár petabyte (10^15 byte) méretű adathalmazt is, amelyet másodpercek alatt fel lehet dolgozni.
Megtalálni a megfigyelt személy útját keresztező személyeket nem triviális. Számos oldalról meg lehet közelíteni és kis kutatással, kész algoritmust is találhatunk az Interneten, például itt. Az algoritmus (akármilyen hatékony is) feldolgozó-kapacitást igényel, de ez 2020-ban szintén nem lehet akadály. Megfelelően méretezett on-prem clusteren vagy a felhőben elérhető a megfelelő “processing capacity”. Sőt manapság már a tárolás és a feldolgozás nem feltétlenül kell egy helyen legyen, “csak” a két hely között mozgatott adatmennyiségre kell figyelni, hogy a hatékonyság ne vesszen el. Költséghatékonyan megoldani persze semmit sem egyszerű, de nem is lehetetlen. Minden technológia és tudás is adott hozzá a csapatunkban.
Az algoritmus eredménye birtokában, akár a fertőzési valószínűséget számító Machine Learning modellekkel, SMS formájában értesíthető minden potenciálisan érintett személy és ezáltal elirányítható egy tesztközpontba.
Személyiségi jogok
A járványkezelés kapcsán sokszor felmerül a személyiségi jog kérdésköre, úgy ahogyan bármilyen üzleti célú adatgyűjtés, BigData és Machine Learning alkalmazása kapcsán is.
Véleményem szerint a járványkezeléssel kapcsolatban, ahol a hatékonyság elmaradása emberéleteket követelhet – szemben mondjuk egy üzleti alkamazással, ahol “egyedül” a profit áll szemben a jogokkal – a társadalmi igény magasabb szintet kell, hogy képviseljen, mint az egyén személyiségi joga.
Ettől a morális vitától függetlenül, a vázolt technológiai megoldás, a cellainformációkon alapuló kontakt kutatás anonimizált módon tudna zajlani. A szolgáltatók az adatvagyonnal jelenleg is rendelkeznek és úgy vélem, hogy az adatok anonimizált “átadása” egy központi járványkezelő szerv számára semmilyen törvényi akadályt nem sértene, de ennek a kérdésnek a megválaszolása természetesen már a szakjogászok feladata.
Hogyan tovább?
A koronavírus kapcsán talán már késő egy ilyen megoldás megvalósítása, de addig érdemes a témát napirenden tartani, amíg forró, hiszen egy esetleges következő járvány során a megvalósításba fektetett költségek elenyészőek ahhoz képest, hogy akár a társadalom az emberéleteken keresztül, akár a gazdaság a szigorú és hosszan tartó korlátozások hatására mekkora károkat szenvedhet el.
A dél-koreai példából is jól látható, hogy ha erre valaki fel van készülve és tömegesen, hatékonyan tudja végrehajtani a védekező intézkedéseket, akkor a járvány komolyabb korlátozások nélkül, meglehetősen rövid idő alatt kordában tartható.
Azt hiszem egyik ország sem kezelheti másként a helyzetet, legfeljebb ellaposíthatja a szigorú intézkedésekkel a vírus terjedésést, és elodázhatja ezeket a feladatokat. Hosszú távon – véleményem szerint – ez a rendkívüli állapot nem fenntartható anélkül, hogy komolyabb – nem feltétlenül közvetlenül a vírus okozta – károkat szenvedjünk. Így vagy úgy, mindenesetre jobb ha megtanulunk mindezzel együtt élni.
Recent Comments